Az Angelika jellemzõi

Az Angelika a zellerfélék családjába tartozó gyógy- és fűszernövény. Elsősorban Kínában, Japánban és Koreában őshonos növény, ahol főként nőgyógyászati problémák kezelésére használják.

Az Angellika, vagyis a kínai angyalgyökér a legtöbb nőgyógyászati probléma kezelésére alkalmas. A legtöbben a ginzenghez hasonlítják és egy "minden célra alkalmas" gyógynövényként említik.

Az Angelika kínai neve Dong Quai, a ginzenghez képest sokkal nagyobb számú aktív hatóanyagot tartalmaz. A növény ugyanis gazdag glükóz származékban, szaponin-gipenozidákban, nyomelemekben, vitaminokban, proteinekben és aminosavakban.

Többféle egészségügyi előnnyel is rendelkezik ez a gyógynövény. Magas vastartalma mellett ugyanis az Angelika gazdag E- és B12 vitaminban is. Hatóanyagainak és összetevőinek köszönhetően pedig erős antioxidáns hatások jellemzik, továbbá elősegíti a fehérjék, a szénhidrátok és a zsírok emésztését. Súlycsökkentő és vízhajtó hatásának köszönhetően pedig a fogyókúrázók számára is előszeretettel alkalmazott és kedvelt termék.

Leírás:

Az Angelikán, vagyis az angyalgyökéren belül három különféle fajt különböztetünk meg:

• Réti angyalgyökér vagyis az Angelica palustris, amelynek fellelhető helyei a láprétek és a nyírlápok. Levei durván fogasak, szára élesen bordázott. Ritka és fokozatosan védett növény.
• Erdei angyalgyökér (Angelica Silvestris), amelyre jellemző a zöldes fehér, ernyős virágzat, a hengeres szár és a bordázatlan, fűrészfogas levelek. Lelőhelyei a nedves rétek és a láperdők.
• Kínai angyalgyökér, amely fajról már röviden olvashattunk. Két gyakori neve: Angelica sinensis, valamint Kínában a Dong Quai. Az Angelika a kínai gyógyászatban tea keverékként is felhasznált növény, amelyet gyakran fogyasztanak a gyomor- és bélproblémákkal küzdők. Továbbá szélhajtó, izzadást megszüntető, idegerősítő teaként is fogyasztható.

Angellika történelme:

Az angyalgyökér, vagyis az Angellika nagy hagyományokkal rendelkező gyógy- és fűszernövény, amely a jégkorszakot is túlélte. Neve egy szerzetestől származik, akinek álmában ajánlotta ezt a növényt Rafael arkangyal az éppen akkor tomboló és sok ember életére törő pestis gyógyírjaként. A középkori kolostorok nélkülözhetetlen növénye volt, amelyet édeskésen kesernyés ízét és különleges aromáját kihasználva likőrök és gyomorkeserűk alapanyagaként is felhasználtak.

Termesztés:

Az Angellika a nedves, mély fekvésű talajt kedveli, amelyet novemberi magvetéssel, továbbá áprilisi - májusi palántázással szaporítanak. A tavaszi hónapokban 60-70 cm-es sortávolságra ültetik az állandó helyére. A gyökere miatti termesztés esetén a virágszárat 10 cm magasan kell kivágni, nem szabad ugyanis, hogy a növény magszárba menjen. Ősszel a még fagymentes időben szedik ki a gyökeret, amelyet arasznyi darabokra vágva, felhasítva, vagy szeletelve szellős helyen szárítanak.

A gyökere mellett a növény minden más része is fogyasztható, íze az édesgyökérhez és a zellerhez hasonló.

Kínában és Japánban az Angelika minden részét több ezer éve felhasználják gyógyászati célokra is, tehát a gyökerét, a levelét és a termését is.